Első közös íz-lelésünk, a Moszkva téri Gastlandban

Annával nagyon szeretünk finomakat enni, és nem félünk elmenni a világ végére is, hogy hedonista íz-igényünket kielégítsük, természetesen ügyelve arra, hogy közben maradjon elég pénz utazni. Első utunk első közös éttermezésünkre viszi el olvasóinkat, gasztro-rovatunkat gazdagítva. Idestova egy hónapja, hogy ugyan nem a világ végére, csak a Moszkva tér felé vettük az irányt, a Gastland Étterembe, hónapforduló alkalmából. A helyre akkorra már sokszori kacsintgatás után esett választás, mert 1190 Ft-ért korlátlan ételfogyasztás, amit több molinóval és táblával is hirdet magáról a hely, igazán jó ajánlatnak tűnt, főleg, ha a legtöbb, hasonló akcióval kecsegtető büfék, éttermek minőségét, vagy árait vesszük alapul. A Gastland pedig már távolról is bíztatónak tűnt, mellesleg fagylalt-kínálatuk sem okozott csalódást, amikor első ízben részünk lehetett az első ízekben.

Egy forró nyári vasárnap tértünk be a helyre, ami önmagában okod ad arra, hogy jó kedvünk legyen, pláne, ha még finom falatokkal töltődhetünk fel. A kiszolgálás önkiszolgáló étterem ellenére is elsőrangú volt. Ahogy megérkeztünk, az illetékes host azonnal előttünk termett, és asztal-igényünk felől érdeklődött. Bár vasárnap volt, és nem is tipikusan ebéd-idő, szép számmal volt éhes száj, ennek ellenére a hostnak nem okozott fejtörést megtalálni nekünk az ideális helyet. A design is megért egy misét. Aki szeret Ausztriában betérni az autópálya melletti önkiszolgáló éttermekbe, az szeretni fogja a Gastlandot is. Kényelmes székek, elegáns tálalás, diszkrét, de kellően látványos nyitott grillsütő-szekció, ahol egy meggyőzően hentes-külsejű bajszos úr készíti el kívánság szerint a finomabbnál finomabb currys, vagy grillfűszeres húsokat. Természetesen ez étterem, nem Jack London Csak hús című könyve, így levesekből, tésztafélékből, főzelékekből (!), de pizzákból, süteményekből, salátából, gyümölcsökből egyaránt nagy a választék. Nálam egy helynek a megítélésében, legyen az étterem, szálloda, kocsma, vagy akár egy büfé, mindig fontos szerepet játszik a WC kialakítása. Ha a mellékhelységnél figyelnek a tisztaságra és a kényelemre, biztos, hogy maga, a vendéglátós is vendégközpontú. A Gastlandnál pedig azt kell mondjam, még a megkönnyebbülés pillanataiban is jól éreztem magam. De nem is szaporítom a szót, lássuk a menüt!

Mi egy előkészítő-párossal indítottunk. Anna kellemes, besamelles-mártásos karfiolfejekkel kényeztette gyomrát, míg én a meleg ellenére egy tál gulyással. Gondolkodtam, ha annyit ehetünk, amennyi belénk fér, okos dolog-e egy ennyire laktató étellel kezdeni, de annyira régen ettem már jó gulyást, hogy kíváncsivá tett. Nem is hiába, ereje, és karakteres íze mellett egészen könnyű volt, így bőven maradt hely utána. Anna karfiolja, amibe (természetesen, hogy igazoljam magamnak, hogy jól választott-e) én is belenyaltam, hasonlóan kellemes élmény volt, bár aláírom, a karfiol kétségtelen könnyebb a gulyásnál. A második körben Anna bolognai spagettit majszolt, míg én az előző könnyed élmény után fellelkesedve, szedtem egy adag brassói aprópecsenyét. A spagetti, bár Annának kicsit túl oregánós volt, én inkább enyhén édeskésnek mondanám, ami egy teljesen új karaktert ad az ételnek, és ettől mondhatom, hogy pozitív értelemben lesz különleges. Az aprópecsenyére pedig egy rossz szavam se lehet. Ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Pont annyira brassói, pont annyira apró, és pont annyira pecsenye. Harmadjára Anna már leváltotta a főfogásokat, és huszárvágással a desszertek mezejére lépett, magához szólítva egy málnás és egy gesztenyés sütit. Egyik sem volt túl édes, túl vajas, a habok valódiak voltak, az íz pedig, mintha így szedték volna le a fáról. Én, gondolván a kellemetlen következmények elkerülésére, egy visszafogottabb fogással folytattam, egy adag spenóttal, és tükörtojással tértem vissza az asztalhoz, ami menza-jellege ide, vagy oda, hosszú idő óta a legfinomabb spenót volt, amit ettem. Ezt folytatta egy adag a bolognai spagettiből (nekem tényleg tetszett) végül egy szelet pizza, zárva a főételek sorát nálam. Ekkor Anna fáradt kicsit, amit meg tudok érteni. Így ő csak egy derelyét kóstolt már. Sajnos ez egy kicsit száraz volt, de betudtuk annak, hogy pont rosszat fogtunk ki. A biztonság kedvéért én azért megnéztem még két másik derelyét, hátha igazunk van. Nem volt, vagy, ha igen, elég pechesek vagyunk, amit kétlek, mert az élet nem ezt igazolja. Búcsúzóul még én is átrágtam magam egy málnás sütin, Anna pedig egy fánkon. Végül egy három órás, már-már római-méretűre nőtt lakoma után jóllakottan, és boldogan távoztunk az étteremből.

Desszert (1. forduló)

Bár csak kettő van belőle a fővárosban (Moszkva tér, Oktogon), a Gastland is egy vendéglátó-hálózat, amire szintén a helyen jöttünk rá. Ami külön meglepett, hogy az, a Rönökön található, Székely tanya névre hallgató csárda is tagja a láncnak, ahol lefogadom, hogy a világ legjobb fokhagyma-krémlevesét adják a hasonló kvalitással bíró, helyi készítésű cipóban. Aki az osztrák határ fele megy, ne szalasszon el betérni oda, mert amellett, hogy teljesen baráti árban van, fél napra elintézi vele az étkezést.

Tarnóczi Balázs