Sárkányok és eregetésük

Ez a történet még a kapcsolatunk kezdeteire kalauzolja el az olvasókat. Nagyjából április közepén lehetett, hogy meginvitáltam Annát egy sárkányeregetésre. És itt nem kell helyből nevetségesnek tartani a felvetést. Sokak gondolataiban a papírsárkány csak a mesékből ismert formában él, pedig a valóság jóval izgalmasabb. Mára a legkülönfélébb, természetesen áramvonalas formát követő papírsárkányok elenyésző összegért érhetőek el. A vázak nem hurkapálcából készülnek, mint régen, az oviban, hanem vastag hársfa-pálcából, illetve üvegszálas műanyagból. A huzat pedig nem a kukászsák, amire filctollal rajzoltunk, hanem ejtőernyőkhöz használt vitorlaanyag.

Szóval elég profi az egész ahhoz, hogy látványos legyen. Én egy dobozsárkányt vettem még úgy nyolc éve, ami azóta is kiválóan működik. Néha, ha a szél úgy hozza, szeretek vele szaladgálni, természetesen társaságban, mert bár elég elvont sport, ez is, mint minden, jobb együtt. Helyszínnek a Duna-partot választottam Békásmegyer-Pünkösdfürdőnél. Nem csak, mert arra jártam főiskolára, így gyakran megfordultam a környéken, és megszerettem, de folyók partján köztudottan jobban jár a szél is. Mivel egyikünk sem egy sietős ember, nem játszottunk in medias res-t, egy fél órás borozgatásos heverészéssel indítottuk a programot. Szürkebarátot vittem, mert az egy olyan félédes bor, ami nem viseli meg a gyomrot, kellemesen könnyű az íze, ugyanakkor más elvárásoknak is megfelel.

Aki nem járt volna még a part ezen szakaszán, mindenképp tegye meg a párjával, lehetőleg naplementés időszakban. Az érdeklődőket a 34-es, Árpád-hídtól induló busz viszi ki, a megálló neve, Pünkösdfürdő, pedig magáért beszél. Onnan már lehetetlen eltévedni. A békásmegyeri lakótelep végében ez egy kis falat szabadság. Egy hosszú szakaszon a part teljesen beépítetlen. A töltés tetején sétálóutcát alakítottak ki hangulatos megvilágítással, az aljában pedig vadkacsák és tőkés récék habzsolhápolják be a felajánlott kenyérfalatkákat. Tiszta időben a sétáló-utcáról hatalmas panoráma nyílik az égre, így, ha egy imént említett üveg Szürkebarát, és egy szintén imént említett Kedves társaságában ér minket a látvány, maradandó boldogság "elszenvedői' lehetünk. Tartozik egy kikötő is a partszakaszhoz, ahol állítólag BKV hajó is jár, bár én már legalább négyszer akartam felszállni rá (több megállóban is próbálkozva), de mindig feladtam 1 óra várakozás után. Ez alatt a menetrend szerint 3 járat is elment az orrom előtt, így gyanítom, a BKV megelőzte a NASA kutatásait a láthatatlan hajó kifejlesztésével. Minden esetre, aki mégis elcsípne egyet, tudja, hogy itt is le tud szállni. A part kvázi bejáratánál egy hangulatos, retro-büfét találunk, amire a legjobb szó az lenne, hogy bájos. Több szempontból is. Egyrészt a design, másrészt, hogy a vendég az első, ami tapasztalatom szerint régen volt már divat vízparti büfében. Bár ez a báj talán a megmentője a helynek, hiszen nem is olyan messze van a Római-part, ahol mondani sem kell, hogy pezseg az élet.

A háttérben süvít az egyzsinóros

A sárkány-eregetésnek tér kell, így pont a pezsgő élet miatt nem a Római-parton kötöttünk ki, hanem a békésebb, romantikusabb Pünkösdfürdőn. Egy ilyen szép helyen pedig kifejezetten hangulatossá tud válni egy ilyen akció. Nincs különösebb technika egy egyzsinóros sárkánynál (van kétzsinóros is), tehát csak szaladni kell, és hagyni, hogy játékszerünk a magasba emelkedjen, ahol az ég és a nap színeinek köszönhetően egészen hihetetlen látványt nyújt majd. Onnantól már csak tartani kell. Anna is kipróbálta, - első ízben - és ő is élvezte. Volt, hogy bukdácsoltunk, de sokat kacagtunk, és ez a legfontosabb. A legjobb indulattal ajánlom mindenkinek. Aki saját sárkányt szeretne beszerezni, az országban tudtommal egyedül a papirsarkany.hu oldalon keresztül teheti meg, de tényleg nem kell aggódni az ár miatt. Nyolc éve a zsebpénzemből gyűjtöttem rá, ami elenyésző volt.

Akinek viszont drága a sárkány, a bor biztos nem az, úgyhogy az első adandó alkalommal irány Pünkösdfürdő, amíg melegek az esték, mert a sétálóutca, a kacsák, a panoráma, és a jó levegő önmagában megér egy estét.

Tarnóczi Balázs