Kimagaslóan csábító az Alacsony-Tátra

Esett már szó az Alacsony-Tátráról két hete, de most újra elővesszük, mivel Soňa Jelínková, a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal vezetője jóvoltából volt szerencsém részt venni egy kisebb fejtágításon. Ez nem csak az elkopott ismereteimnek tett jót, de a látottak a szememnek is kellemesek voltak. Kizártnak tartom, hogy csak nekem lennének mániám a hegyek, így elétek tárom egy szeletét annak a hatalmas egyvelegnek, amit ott kaptam.

Akár Felső-Garammente kapuja is lehetne, de ez "csak" Mytoé

Ez alkalommal kifejezetten a Garam folyó északi szakasza, a Felső-Garammente volt a célkeresztben. Aki síel, az úgy tudja behatárolni, hogy a Chopok-Tále-Mỳto-Čertovica-Osbrile terepek mentén található. Ez síelő szemmel nézve duplán jó, mert egy köztes városban, jó esetben Breznoban foglalt szállástól gyakorlatilag 10 km-es távú csillagtúrával minden nap máshol lehet síelni, a nehézségi fokozatok legszélesebb skáláján.

A Chopok tetején már fagyosabb a hangulat

Ez nem csak más nehézséget és pályaviszonyokat, de más panorámát is biztosít, aminek bősz pásztázása szerves részét képezi ennek a gyönyörű sportnak. Mert első sorban azért ment fel először az ember a hegyre, hogy lenézzen onnan. Az, hogy utána nem kell legyalogolni, hanem csúszhatunk, már csak egy extra. Panorámában márpedig bővelkednek ezek a hegyek, ahogy arra az előző bejegyzésben is tettem utalást. A csillagtúrázást segítendő idén már jár az a busz, ami a síelőket reggel pályanyitásra kiviszi a fent említett síterepekre, érintve az összes pályát. A busz természetesen este begyűjti utasait, de segítik az éjszakai elhajlásokat is, ugyanis ami nappal síbusz, az éjjel partybusz.

Panoráma márpedig van

Ezen nem azt kell érteni, hogy sárga szöcskét csinálnak szerencsétlenből, csak az elhajlott fiatalságot juttatja el A pontból ágypontba. A partybusz Stodolába viszi bulizni a jónépet, ahol legendásan nagy síelőbulikra kerül sor már évek óta, úgyhogy tapasztaltak a szervezésben, értenek a jó bulikhoz. Jó hír, hogy az összes szálláshelyen igényelhető regionális kártyával ez például ingyenesen igénybe vehető. Itt említeném meg azt az örvendetes hírt, hogy kedvenc tátrai síterepemen, Jasnán rendezik jövőre a Junior Világkupát, ami remélhetőleg még több emberrel ismerteti meg azokat a finom lejtőket.

Csodás sétákat lehet tenni a hegyek lábánál is

Felső-Garammente az a hely, amit látni kell, mert nem hisszük el, hogy Budapesttől két órás kocsikázásra ilyet lehet találni. Ez az a hely, ahol el tudjuk képzelni, hogy valóban éltek szlovákok szép számmal a történelem során. Juhászok voltak jobbára, és szinte látni, ahogy az öreg Jánosik még mindig ott gubbaszt a fa tövében a juhokra vigyázva. Ide köthető az is, hogy a pánsíp szlovák kulturális UNESCO világörökség lett. Szlovákiának mellesleg hét világöröksége van. A bryndza ugyan nem világörökség, de sajtban kétségtelenül verhetetlen ez a vidék Közép-Európában. Mivel az éghajlati viszonyok nem kedveznek a mezőgazdaságnak, nem volt jellemző a hosszú étlap az előző századok során. Jobbára krumpli és káposzta termett, azon felül készítettek sajtot juhtejből.

A nyáj szériatartozék az Alacsony-Tátrában

A botanika azóta szerencsésen fejlődött, de a hagyományokat őrzik a konyhában, ha a földeken tovább is léptek. Erről tanúskodik Salas Kranjka is, ahol minden étel helyi termesztésű-tenyésztésű alapanyagból készül, beleértve a sajtokat, ami egy helyi üzemben készül (Ha arra járunk, ember legyen a talpán, aki onnan kirángat). Így könnyen magyarázható a sztrapacska létrejötte is, amiből stílusosan káposztásat szolgáltak fel az előadás utáni fogadáson.

Szó esett a regionális kártyáról. Előző bejegyzésemben említettem a Tatry Cardot. Na, ez nem az. Nem kell kétségbe esni, ez pusztán egy kéteurós tétel, viszont, ha erre járunk, mindenképp érdemes kiváltani, és ezt, mint turista mondom. Az egész helyi vállalkozások összefogásából indult egy klaszterként, aztán a gyümölcsöző együttműködés lehetővé tett olyan vakáció-rezsicsökkentést, aminek a gyümölcsét pedig mi, turisták fogyaszthatjuk. Ha pedig mindezt a Felső-Garammentén lehet tenni, akkor különösen jó ízzel. Ahhoz, hogy igényeljük a Region Cardot, az egyetlen feltétel, hogy szálljunk meg valahol. Gondolom, magától értetődik, hogy, ha valaki több napra megy valahova, nem a parkolóban alszik, kivéve, ha lakóautós.

A frissen felújított Hotel Bystrában a szaunakultúrának is méltóképp hódolhatunk

3900 ágy áll a vendégek rendelkezésére a régión belül, úgyhogy lehet válogatni, és nem kell kiforgatni a zsebpiszkot, hogy van-e még közte egy kicsi. Az Alacsony-Tátra fő profilja átállt az aktív programokra, így a lüktető élet vidéke lett a kies, ugyanakkor varázslatos Magas-Tátrával szemben. A kedvezmények kiterjednek ezekre a programokra is. Rengeteg fürdőt találunk, ahova szintén kedvezményeket biztosít a kártya. Egy átsíelt, áttúrázott nap után a síelőkultúra részét is képezi a merülés, brűgölés, így ennek is csak örülni lehet. A kártya úgy is épít a síelőkre, hogy felmutatásával 30%-al olcsóbban tudunk síbérletet venni. Mellesleg a már korábban dicsért síbusz mellett cyclobusz is jár, ami a fáradt biciklistáknak áll meg. Ha nem bírják már a hegyet, és csak tolják a bringát, megáll nekik, és, ha szeretnék, elviszik őket. Például ez is ingyenesen használható vele.

Ha a rét közepére nem is megy be a cyclobusz, Felső-Garammente maximálisan biciklis-barát régió 

Remélem, felkeltettem az érdeklődést a térség iránt. Akiben él a vágy, hogy további infókat tegyen magáévá, figyelmébe ajánlom nem csak hivatalos oldalát, de azt az okos alkalmazást is, ami idén fejlesztettek ki kifejezetten Felső-Garammentére. Tartalmazza az összes kulturális ismeretet, amit az adott városban járva tudnunk kell, megnézhetjük róla a pályák hóviszonyait, de szállást is foglalhatunk vele, a lista pedig folytatódik. Gyorsabb, és trendibb tehát az alkalmazás, amiről viszont megintcsak a hivatalos oldalon találni útmutatót. Okostelefonnal vagy anélkül, de mindenképp érdemes megpakolni a hátizsákot, mert ez a hegy nem fog Mohamedhez jönni.

Tarnóczi Balázs

Képek: Horehronie, Paradise in the Tatras Facebook

Franciaország kincsei, és színei a mi szemünkkel

Franciaország Annával a szívünk csücskének számít, mint a legtöbb fiatal párnak. De mit is tudunk Franciaországról? A legtöbben annyit, amit földrajzon, vagy művészettörténeten elmondtak, de abból sem valószínű, hogy emlékszünk mindenre. Plusz egy-két film, vagy egy gimis osztálykirándulás. Egy országot viszont nem így kell megismerni. Oda kell menni, és magunkba kell szívni. És éreznünk kell, különben lehet, hogy láttuk, de nem ismertük meg. Ugyanakkor nem árt, ha tájékozódunk előtte, mit fogunk látni, miért megyünk ki. Ezért is örültünk a Francia Idegenforgalmi Hivatal meghívásának, konferenciájára, ahol belekóstolhattunk kicsit az ország azon oldalába, amit még órán se biztos, hogy tanítanak. A következőkben olvasandókat fogadjátok akár tippként, akár lehetőségként és/vagy egyszerűen érdekességként. Nekünk mindet jelenti egyszerre.

Eze városa - Kép: eze-tourisme.com

Az előadást Elisabeth Parragh Pataki prezentálásában hallhattuk, aki meglepően laza stílusával még a legszárazabb témát is fel tudná dobni, de szerencsére Franciaország turizmusa korántsem száraz téma. Például ki hallott már a Beax de Provence mozgalomról? Azok a romantikus, kis falvak, amik miatt elolvasunk egy gasztroregényt, vagy megnézünk egy francia filmet, összefogtak, hogy ne jussanak ebek harmincadjára, és közös erővel segítik egymás megszépülését. Ez a szintű összefogás számunkra lehet, hogy szürreálisan hathat, de létezik, és követendő az, amit Gordon, Eze, Auribeau, Gordes, Saint Paul, de Vence, stb. folytat. Természetesen minden helyszínt képek illusztráltak, és, ha az nem Photoshop volt, márpedig kétlem, akkor egy 10-20 ponttal ki kell, hogy bővítsem a bakancslistámat.

Tours kastélya, az El Camino mentén - Kép: jhtours.com

Megismertük Szent Jakab útjának, az El Caminonak a francia oldalát is, amit olyan templomok öveznek sorra, hogy a jáki lehúzhatná a rolót akár csak egy mellett is.

A méltán híres Bourges-i katedrális - Kép: bourges-tourisme.com

Szégyellem beismerni, de eddig csak a spanyol oldalról láttam felvételeket, és elképzelésem sem volt, hogy milyen lenyűgöző a folytatás. Ha pedig hegyek, nem mehetünk el amellett sem, hogy Franciaország a világ első számú sí-úticélja. Lehet, az is közrejátszik, hogy szinte minden szállás pályaszállás, vagy, hogy egy síbérlettel minimum 120, de akár 650 km-es pályaszakaszt be lehet sízni. Lehet, azért, mert, ha a benzinpénztől eltekintünk, olcsóbban jövünk ki az osztrák síterepeknél. Persze lehet, hogy csak jó a levegő, mindenesetre érdemes talonba tenni. De meglepett az is, hogy az ország 5500 km tengerparttal és egy 8500 km-es, hajózható csatornahálózattal is rendelkezik. Ekkora területen nincs az a víz iránt kicsit is vonzódó ember, aki ne találna kedvére való terepet.

Ez a város csak látszólag van a szakadék szélén - Kép: voyages.excite.fr

Kaptunk egy kisebb összeállítást Korzikáról is, ami a „szépség szigete”-ként él a köznyelvben. Aki szereti a kis területen nagy földrajzi változatosságot, az imádni fogja Korzikát. A sziget legmagasabb hegye 2706 m, de alapvetően mediterrán terület, tehát lehet beachelni, vagy narancsot szedni az alpinizmus és a hógolyózás mellett. Az emberek végtelenül kedvesek, de nem fognak ijesztő vigyorral a képükön közeledni feléd, hogy köszöntsenek, ettől nem kell tartani, viszont készségesen segítenek, ha bajban lennénk. Korzikán történt egy nagy pénzbeinjekciózás az állattenyésztésbe, ami a mai napig virágzik, így ne lepődjünk meg, ha lépte-nyomon birkákba, vagy kecskékbe botlunk. (Ez még mindig a valóság, nem sci-fi.) Ennek nagyon nagy hozadéka, hogy, ha a szigeten eszünk, az garantáltan kiváló minőségű lesz, és minden bizonnyal teljesen eu-konform is. Többek között a korzikaiak munkájának is köszönhető, hogy a francia gasztronómia immáron UNESCO Világörökség része, úgyhogy ezentúl quiche lorraine-t csak méltósággal fogok én is készíteni.

Megújult a Musée d'Orsay - Kép: europeantrips.org 

Párizs nélkül nem francia semmi, mert legalább egy mini Eiffel-torony motívum mindenhol ott van, megadom bejegyzésünk sajátját. Párizsról úgy tudjuk, sokat tudunk. De gondolom, van, akit meglep, hogy összesen 200 templom, 458 park, és 157 múzeum van a városban, ami már gombócból is sok. Aki pedig szeret múzeumba járni, de elsősorban, ha nem kell érte fizetni, annak jó hír lehet, hogy az eddigi 18 éves korhatárt 26-ig tolták ki az államilag működtetett múzeumok ingyenes látogatásánál, ami 15 múzeumot érint. Továbbá, kedvenc Eiffel-tornyunk jövő év végére megújul, az első szint üveglap-borítást kap, aki pedig tériszonyos, az nem részletezem, hogy mit. A Musé d’Orsay viszont, ahol nem ruhákat állítanak ki, már most felújítva, új elrendezéssel és új gyűjteménnyel várja az arra tévedőket és a szándékosan odalátogatókat egyaránt.

A Galreies Lafayette - Kép: terrasses-jardins.com

Ha pedig még az ősszel megyünk a fények városába, ne feledkezzünk meg a Montmartre-i szüretről, Párizs egyetlen szőlőjének leszüreteléséről, ami már-már rituális jelentőségű. Azok számára is tudunk érdekességgel szolgálni, akik karácsony tájékán mennek. Persze, nem kell tanácsot adni arra, hogyan érezze jól magát valaki Párizsban, pláne nem karácsony körül, de, a Galeries Lafayette mindenképp megér egy sétát, ha látni szeretnénk egy robotokkal működtetett, csodás mesevilágot. Gyakorlatilag, amilyenre valószínűleg egész gyerekkorunkban vágytunk titkon.

Franciaország szerencsére nem szűkölködik a magyar turistában, de minél többen ismerik meg ennek az országnak a kincseit, és rejtett értékeit, annál kevesebbszer lehet majd például olyat hallani az utcán, hogy csigazabáló. Most csak egy kis szeletet adhattam át, de az első adandó alkalommal, aki teheti, menjen ki, és harapjon belőle egy nagy falatot. További hasznos infót és aktualitásokat a http://ee.rendezvousenfrance.com/hu oldalon találni.

Tarnóczi Balázs

Télváró tippek - Üstökös forralt borral

Mielőtt felszolgálnám a Bőségszaru friss és ropogós tartalmát, egy – a megszokottnál kicsit hosszabb, de cserébe tőle eltérő bevezetéssel szeretnék kezdeni. Mostanság, költőien szólva nem igazán ragadtam pennát, a gép előtt azonban annál többet ültem, de, mint azt bizonyára láttátok, szintén nem cikkírás végett. Az ambíció ugyan meglett volna, de az egyetem közbeszólt. A tavalyi félévben nem hirdettek meg egy tárgyat, ami kellett az abszolváláshoz, így még egy szemeszterrel tovább élvezhetem a bölcsészek és ugyanígy járt sorstársaim, barátaim társaságát.

Forrás: Flickr

Tulajdonképpen a szenvedés sokkal élvezetesebb elfoglaltság közösen, mintha egyedül kellene átvészelnem az államvizsga körüli mizériát, de a szakdolgozatírás így is romboló hatással volt mind a szociális életemre, mind pedig a számítógépemmel folytatott egyéb írásos tevékenységeimre. Büszkén jelentem: a remekmű elkészült, és egy olyan élményt is köszönhetek neki, amit már régóta szerettünk volna átélni Balázzsal.

Történt ugyanis, hogy egy este annyira belelendültem életem eddig egyetlen fő alkotásába, hogy 23 órától egészen hajnali 4-ig egy helyben ülve, elszántan vizsgáltam a Provence-ról szóló filmekben megjelenő szimbólumokat, majd, ezt a görcsölő ujjaimmal vívott dicső harcot a Budapest határában élő gimnazisták szemével ébredési időben, tehát olyan 6 óra tájt egy időre abbahagytam. A fegyverszünet oka nem más volt, mint hogy felébresszem Balázst, aki aludt, mint a bunda, de gondoltam, nem bánná, ha egy régi vágyát váltanám valóra azzal, hogy együtt megnézzük a napkeltét. Egy hétemeletes lakóház legfelső szintje ugyan nem nyújtotta ugyanazt az élményt, mintha a természet lágy ölén gyönyörködtünk volna a felbukkanó égitest lilás-sárgás fényeiben, de a későn fekvőknek és a korán kelőknek is jó szívvel tudom ajánlani, hogy legalább egyszer szánjanak egy kis időt erre a csodás hajnali jelenségre. Bár a nyár nem most volt, és november lévén egyre gyakrabban járnak hideg idők, aki megteheti, pokrócba csavarva, egy pohár borral vagy bögre teával és egyéb hedonista cikkekkel felszerelkezve az erkélyről vagy teraszról is megtekintheti a Napkorong ébredését, csak legyen hozzá elég éber. A Duna partot most inkább nem javasolnám, de a tavasz beköszöntével majd lehet hódolni ennek a verziónak is.

Fotó: Andrási Zsolt

Ha már a jelenségeknél tartunk, november végén érkezik egy nemrégiben felfedezett üstökös, az ISON, és ha már naplemente, az égitest közvetlenül előtte, illetve napnyugta előtt lesz látható teljesen. Éjszaka ugyanis csak a csóvája fog tündökölni az égen – mivel a jelenség a Nap felszínétől csupán 1,2 millió kilométerre lesz (ami nagyon is kevés naptávolságnak számít), a feje eltűnik majd a szemünk elől, ezzel is kerülve a forrófejűséget. Aztán, hogy ne legyen annyira melege, kicsiny Földünk felé közeledik és decemberben már csak 65 millió kilométer távolságra lesz tőlünk. Nem kell megijedni, hisz semmilyen veszélyt nem jelent - ha másnap gyanúsan sok riportot adnának a tv-ben oda nem illő, szabályos körökről az országszerte fellelhető gabonaföldek egybefüggő mintázatában, akkor valószínűleg E.T próbált meg üzenni, mert nem találta a telefont -, viszont cserébe akár hónapokig megfigyelhetjük az égbolton elterülő üstökös-fényt.

Az ISON üstökös egy korábbi felvételen

Ez a Karácsonyi-Szilveszteri ünnepi időszakban talán még azt is kárpótolná, ha nem esne a hó, bár nem vagyok egy Aigner Szilárd, és nem is szeretném, hogy ne építhessünk Balázzsal egy szimpatikus hóembert szeretett albérletünk eddig még soha nem látogatott (de ami késik, nem múlik!) kertjében. Az ISON megéri a didergést még télen is, de a pokróc továbbra is adott, a sima koccintóst meg helyettesíthetjük narancsos, fűszeres forralt borral. Így már mindjárt másképp hangzik, nem igaz?

Hogy jó előre gondoljunk a meghitt pillanatra, mikor az üstökös-nézéshez megragadjuk a kedvenc bögrénket, íme a forralt bor receptje:

Húzd ki a dugót egy száraz, lehetőleg nem túl savas (tehát minőségi, amúgy is fontos apropóból készül) borral töltött üveg nyakából, és öntsd a tartalmát egy megfelelő méretű lábasba. Ízesítsd (ne a lábast, a tartalmát) 7 dkg cukorral, 2 rúd fahéjjal (a por nem ajánlott, néhány videó mesélhetne, miért), és 8 szem szegfűszeggel. Ragadd meg az edényt, és helyezd el a tűzhelyen, majd a benne lévő téli kiadású búfelejtőt és a hozzáadott ízfokozókat táncoltasd meg fakanállal, és hogy közel kerüljenek egymáshoz, melengesd őket egészen forrásig. Ne várjuk meg, hogy az összetevők közti szerelem vulkánként manifesztálódjon, különben a kapcsolat nem lesz jóízű, és végül mehet a szemétbe. Viszont, mint tudjuk, az apró dolgok megédesítik a mindennapokat, így ha további fűszeres élményre vágynánk, 4-5 karika naranccsal fokozhatjuk az ízeket. Ínyenceknek tanácsoljuk még a borsot, az lesz csak a sava borsa, valamint néhány csepp méz is megsokszorozza az íz-bomba robbanását az érzékekben. Ezt érdemes akkor belecsurgatni a vörös lélekmelegítőbe, amikor már állt egy keveset a tűzön. És ahogy néhány sorral feljebb monitorra vittem, kedvenc bögrénkbe kimerve indulhat is a téli üstökös-nézős romantikázás, mely nem csupán pénztárcakímélő, de hangulatos lehetőség a minőségi szórakozásra.

Burai Anna

Őszi hangulatidézés az Utazás a koponyámon belül-el

Ma egy kicsit eltérünk a szokványos bejegyzésektől. Nagyon beköszöntött az ősz, és az ilyen napok nagyon ihlet-gazdagok számomra. Egy éve, ilyen tájban született pár apró szilánkja a februárban megjelent könyvemnek, a Csendes vandalizmus - Utazás a koponyámon belül-nek. Maga, a könyv tartalmaz novellákat és verseket is. Ez a szilánk egy gondolati napló részét képezi, amiben pár hónapon keresztül végigvezethető, milyen képek, és gondolatok kavarogtak a fejemben. Tulajdonképpen ez az a bizonyos "utazás". Itt arra törekedtem, hogy teljesen belső folyamatokat írjak le, és a külvilágból csak a fő befolyásoló körülmények szerepeljenek, mint idő, hely, környezeti hatások, zene. Tehát fogadjátok szeretettel ezt a kis összeállítást az őszi hangulatidéző irományaim közül.

2012. 10. 24 19¹⁰

Otthon - Budapest II. kerület

Bassnectar-Divergent spectrum lemez

sötét, kis, színes (piros, kék, zöld) megvilágítás

The Red Army presents!

The 3 terrors

Starring:

Stalin – Mao - Lenin

            Szédülök. A basszus úgy szól, mintha az arcomba fröcskölne. A három tenor integet a falról. Egy pillanatra elmerülök benne. Vörös felhőkön vidám partizánok lengetik zászlóikat. A távolban épp felkel a nap.

- Jól látja Vlagyimir Iljics, az a mi napunk. Nem veheti el tőlünk. Integessen elvtárs, az a nap már nekünk ragyog.

Lenin előreúszik az egyik felhőn.

- … - elkezd valamit beszélni oroszul, amit nem értek. Gondolom ő sem értette meg tisztán, amire én céloztam. Ó, drága bölcs vezér, hát mi már soha nem fogjuk egymást megérteni? Talán nem is baj. A nap nagy kört rajzol maga köré, amitől még fenségesebb. Hihetetlen, hogy a monumentalitás mennyire le tud nyűgözni. Budai vár, Szent István bazilika, MTV székház, de az éjszakai égbolt is, ha elég nagy panorámából láthatom. Több ezer méter magas hegyek, hatalmas barlangok. Csak állok, és bámulok földbe gyökerezett lábakkal. Mintha egyfajta optikai orgazmust élnék át. Ez már csak azért is valószínű, mivel van, hogy kicsordul a könnyem. Bár ez a meghatottság jele is lehet. Szeretek meghatódni. Ki nem? Jó, van aki nem. Vajon el lehetne érni azt, hogy az optikai orgazmus során valami élvezetesebb dolog történne attól, hogy az arcunk vörös lesz, és összeszorul a torkunk, amitől még azt is kellemetlenebb kimondani, hogy mennyire jól érezzük magunkat. Mondjuk, érezhetnénk bizsergő érzést a hajhagymánkban. Bár ezt is embere válogatja. Lehet, hogy valakinek ez van.

Díszlet a könyvbemutatón Filcsik László képeivel

2012. 11. 12. 10¹¹

Úton – Budapest III. kerület

Saul Williams – Amethyst Rock Star album

„lóg az eső lába”

Ma megtartottam a bizarr feltevések reggelét (mint szinte minden második reggelen). Természetesen csak elméletben. Képzeletben még mindig azokkal a hullahopp karikákkal játszom, amiket a tükörben találtam a szemem körül.

Az északi határok délebbre tolódtak! Átszakadt a zsírgát! Vagy ha át nem is szakadt, a zsíröböl kiürült! Minden egység kétségben! Vörös földek vették át az öböl helyét. Mintha puha bauxit lenne. Talán még harcoló második világháborús csapatokat is találni rajta. Ha túlélik a talaj perzselését, ami megjegyezném, hogy erős. A tűz nem terjeszkedik, de valahogy hatására megnőtt a gravitációs erő. Még a kövek is izzadva feszülnek neki a téglaszínű földnek. Ez a terület amolyan Senkiföldje. Nem mintha kellene bárkinek…Ki is akarhat egy olyan földet birtokolni, aminek a működse felett nincs hatalma? Legalább nem fontosak a vezetői ambíciók a „pozíció” betöltséhez. Mondhatnám azt is, hogy feleslegesek, de egyetlen ambíció sem felesleges, legfeljebb helytelen, vagy céltalan, de ami céltalan, annak is van célja. A céltalanság, amitől pedig paradoxszá válik. Minden esetre, ha jelentkező nincs is az efféle Senkiföldjére, annyi jelölt lenne, hogy felsorolni is nehéz. Elég arra gondolni, hányan vagyunk megáldva a döntés lehetőségével, és nem élünk vele. Ez is hatalom, és nyugodtan el lehet rugaszkodni a politikai síktól, mert ez minden alkalomra igaz, amikor másra bízzuk a választást.

Senkiföldje sistereg. Egyszer majd feltöltöm a zsíröblöket, és akkor majd visszanyerem az irányítást.

Tarnóczi Balázs