Franciaország kincsei, és színei a mi szemünkkel

Franciaország Annával a szívünk csücskének számít, mint a legtöbb fiatal párnak. De mit is tudunk Franciaországról? A legtöbben annyit, amit földrajzon, vagy művészettörténeten elmondtak, de abból sem valószínű, hogy emlékszünk mindenre. Plusz egy-két film, vagy egy gimis osztálykirándulás. Egy országot viszont nem így kell megismerni. Oda kell menni, és magunkba kell szívni. És éreznünk kell, különben lehet, hogy láttuk, de nem ismertük meg. Ugyanakkor nem árt, ha tájékozódunk előtte, mit fogunk látni, miért megyünk ki. Ezért is örültünk a Francia Idegenforgalmi Hivatal meghívásának, konferenciájára, ahol belekóstolhattunk kicsit az ország azon oldalába, amit még órán se biztos, hogy tanítanak. A következőkben olvasandókat fogadjátok akár tippként, akár lehetőségként és/vagy egyszerűen érdekességként. Nekünk mindet jelenti egyszerre.

Eze városa - Kép: eze-tourisme.com

Az előadást Elisabeth Parragh Pataki prezentálásában hallhattuk, aki meglepően laza stílusával még a legszárazabb témát is fel tudná dobni, de szerencsére Franciaország turizmusa korántsem száraz téma. Például ki hallott már a Beax de Provence mozgalomról? Azok a romantikus, kis falvak, amik miatt elolvasunk egy gasztroregényt, vagy megnézünk egy francia filmet, összefogtak, hogy ne jussanak ebek harmincadjára, és közös erővel segítik egymás megszépülését. Ez a szintű összefogás számunkra lehet, hogy szürreálisan hathat, de létezik, és követendő az, amit Gordon, Eze, Auribeau, Gordes, Saint Paul, de Vence, stb. folytat. Természetesen minden helyszínt képek illusztráltak, és, ha az nem Photoshop volt, márpedig kétlem, akkor egy 10-20 ponttal ki kell, hogy bővítsem a bakancslistámat.

Tours kastélya, az El Camino mentén - Kép: jhtours.com

Megismertük Szent Jakab útjának, az El Caminonak a francia oldalát is, amit olyan templomok öveznek sorra, hogy a jáki lehúzhatná a rolót akár csak egy mellett is.

A méltán híres Bourges-i katedrális - Kép: bourges-tourisme.com

Szégyellem beismerni, de eddig csak a spanyol oldalról láttam felvételeket, és elképzelésem sem volt, hogy milyen lenyűgöző a folytatás. Ha pedig hegyek, nem mehetünk el amellett sem, hogy Franciaország a világ első számú sí-úticélja. Lehet, az is közrejátszik, hogy szinte minden szállás pályaszállás, vagy, hogy egy síbérlettel minimum 120, de akár 650 km-es pályaszakaszt be lehet sízni. Lehet, azért, mert, ha a benzinpénztől eltekintünk, olcsóbban jövünk ki az osztrák síterepeknél. Persze lehet, hogy csak jó a levegő, mindenesetre érdemes talonba tenni. De meglepett az is, hogy az ország 5500 km tengerparttal és egy 8500 km-es, hajózható csatornahálózattal is rendelkezik. Ekkora területen nincs az a víz iránt kicsit is vonzódó ember, aki ne találna kedvére való terepet.

Ez a város csak látszólag van a szakadék szélén - Kép: voyages.excite.fr

Kaptunk egy kisebb összeállítást Korzikáról is, ami a „szépség szigete”-ként él a köznyelvben. Aki szereti a kis területen nagy földrajzi változatosságot, az imádni fogja Korzikát. A sziget legmagasabb hegye 2706 m, de alapvetően mediterrán terület, tehát lehet beachelni, vagy narancsot szedni az alpinizmus és a hógolyózás mellett. Az emberek végtelenül kedvesek, de nem fognak ijesztő vigyorral a képükön közeledni feléd, hogy köszöntsenek, ettől nem kell tartani, viszont készségesen segítenek, ha bajban lennénk. Korzikán történt egy nagy pénzbeinjekciózás az állattenyésztésbe, ami a mai napig virágzik, így ne lepődjünk meg, ha lépte-nyomon birkákba, vagy kecskékbe botlunk. (Ez még mindig a valóság, nem sci-fi.) Ennek nagyon nagy hozadéka, hogy, ha a szigeten eszünk, az garantáltan kiváló minőségű lesz, és minden bizonnyal teljesen eu-konform is. Többek között a korzikaiak munkájának is köszönhető, hogy a francia gasztronómia immáron UNESCO Világörökség része, úgyhogy ezentúl quiche lorraine-t csak méltósággal fogok én is készíteni.

Megújult a Musée d'Orsay - Kép: europeantrips.org 

Párizs nélkül nem francia semmi, mert legalább egy mini Eiffel-torony motívum mindenhol ott van, megadom bejegyzésünk sajátját. Párizsról úgy tudjuk, sokat tudunk. De gondolom, van, akit meglep, hogy összesen 200 templom, 458 park, és 157 múzeum van a városban, ami már gombócból is sok. Aki pedig szeret múzeumba járni, de elsősorban, ha nem kell érte fizetni, annak jó hír lehet, hogy az eddigi 18 éves korhatárt 26-ig tolták ki az államilag működtetett múzeumok ingyenes látogatásánál, ami 15 múzeumot érint. Továbbá, kedvenc Eiffel-tornyunk jövő év végére megújul, az első szint üveglap-borítást kap, aki pedig tériszonyos, az nem részletezem, hogy mit. A Musé d’Orsay viszont, ahol nem ruhákat állítanak ki, már most felújítva, új elrendezéssel és új gyűjteménnyel várja az arra tévedőket és a szándékosan odalátogatókat egyaránt.

A Galreies Lafayette - Kép: terrasses-jardins.com

Ha pedig még az ősszel megyünk a fények városába, ne feledkezzünk meg a Montmartre-i szüretről, Párizs egyetlen szőlőjének leszüreteléséről, ami már-már rituális jelentőségű. Azok számára is tudunk érdekességgel szolgálni, akik karácsony tájékán mennek. Persze, nem kell tanácsot adni arra, hogyan érezze jól magát valaki Párizsban, pláne nem karácsony körül, de, a Galeries Lafayette mindenképp megér egy sétát, ha látni szeretnénk egy robotokkal működtetett, csodás mesevilágot. Gyakorlatilag, amilyenre valószínűleg egész gyerekkorunkban vágytunk titkon.

Franciaország szerencsére nem szűkölködik a magyar turistában, de minél többen ismerik meg ennek az országnak a kincseit, és rejtett értékeit, annál kevesebbszer lehet majd például olyat hallani az utcán, hogy csigazabáló. Most csak egy kis szeletet adhattam át, de az első adandó alkalommal, aki teheti, menjen ki, és harapjon belőle egy nagy falatot. További hasznos infót és aktualitásokat a http://ee.rendezvousenfrance.com/hu oldalon találni.

Tarnóczi Balázs