Partyslava és a év legbulisabb befejezése

Ismét szlovák témával foglalkozunk, de mit tegyünk, ha egyszer okot adnak rá? Egy exkluzív sajtótájékoztató keretében ugyanis egy olyan képet kaptunk Pozsonyról, ami nagyban megváltoztatta az eddigi benyomásainkat, bár egyelőre „csak” az év hátralevő részébe nyertünk betekintést. A sajtótájékoztatón részt vett Rastislav Káčer, Szlovákia október 13-án kinevezett budapesti nagykövete és František Stano, a Bratislava Tourist Borard vezetője is, ami az esemény jelentőségét erősítette.

Megkapó városkép az adventi Pozsonyról

Pozsonyban nem egyszer jártam már, de amellett, hogy szépnek tartottam, nem éreztem, hogy bármiben is különlegesebb lenne más fővárosoktól. Most viszont rá kellett jönnöm, hogy túl rég voltam ott. 2010 óta hatalmas beruházások történtek a turizmusban, így mára 100.000 fő dolgozik az oda látogatók jó élményein. A tél közeledtével pedig ez a sok ember olyan adventi hangulatot varázsol mától Óváros-szerte, hogy még az ott készült képek is mézeskalács és forralt bor illatúak. A helyi lakosok az utcán, egymással ünnepelnek, és a vásárokon mulatnak, mintha egy hónapra mindenki rokona lenne a másiknak. A vásár megnyitása a karácsonyfa (égőinek) meggyújtásával zárul, ami, mint minden grandiózus rendezvény, évről évre impozánsabb. Vásár nem lehet vásári mulatság nélkül, aminek télen általában a jégpálya ad teret, amit itt is megtalálunk a Hviezdoslav téren. Ez a Nemzeti Színház előtt van, így esztétikai élvezeteket is nyújthat a korcsolyázás.

Az ennivalók mellett a látvány is enni való

A karácsony a szeretet ünnepe. Szeretjük egymást, szeretünk kikapcsolódni, de ilyenkor enni is szeretünk, így nem hátrány, ha ilyen irányú igényeinket is kiszolgálják. Ezen a téren sem kell kétségbe esni, a gasztronómiai választékban az ismerős sült kolbász, sült csülök, hátrányos helyzetű pecsenye, stb. mellett megtalálhatjuk a szlovák konyha jellegzetes ételeit, amit a káposzta, és/vagy krumpli ételben betöltött domináns szerepéről ismerünk fel. Ilyen lehet a káposztás palacsinta, a káposztaleves, a lepény, de süteményekben is van választék, élén a méltán autentikus pozsonyi kiflivel, a réteseken át a különféle mézeskalácsokig. Ezek az ételek viszont könnyen elindítják a szomjúság programot az agyban, amit karácsonyi punccsal, gyümölcsös groggal, vagy éppen mézsörrel orvosolhatunk. Ha pedig kíváncsiak vagyunk, hogy ünnepelték a szlovákok a karácsonyt a történelmi Magyarország, és Cseh-Szlovákia alatt, több mint 350 szereplő részvételével, hagyományőrző műsorok tucatjai közül választhatjuk ki a nekünk legkedvesebbet.

Akkor is szép, ha csendes

Viszont még tart a november, és tart a Fotográfia Hónapja is egészen hó végéig. Ennek keretében a világ négy kontinenséről, több mint 20 országból érkeznek a művészek munkái, amit 30 kiállításon mutatnak be. De nem csak nézelődni lehet, hiszen a fotózás nem a passzív művészetekhez tartozik. A vendégeket workshopok, bemutatók és a témával foglalkozó konferenciák várják, ami egy fotósnak a Kánaánt jelentheti. A fotósok körében egyre népszerűbb retro-hullámot a fesztivál is felkarolja, így rengeteg „nemes nyomással” készült plakáttal, képpel találkozhatunk, amivel a 19. században dolgoztak. Aki az egzotikumokat kedveli, látogasson el a cseh Vladimír Židlický ferrotípiáit, vagy az amerikai Anny Strickland guminyomtatásos műveit bemutató kiállításra. Azok számára pedig, akik a nagy nevekért mennek el bizonyos helyekre, a fotográfia egyik legkiemelkedőbb alakjának, a mexikói Graciela Iturbidének a tárlatát ajánljuk. Akinek nem csengene ismerősen az úr neve, annyit mindenképp érdemes tudnia, hogy elnyerte a fényképészeti Nobel-díjként emlegetett Hasselblad díjat. De hasonló nagy névnek számít a Koreai Köztársaság új felfedezettje, Youngho Kang, a táncoló fényképész, akit Európában itt lehet először látni.

A fesztiválra nem mellesleg külön busz indul Budapestről minden hétvégén, amire jövőre is lehet blazírozni. A fesztiválra szóló napi bérletet, ebédet, katalógust, plakátot és retúr buszjegyet tartalmazó csomag, amit a fesztivál kínál egy egynapos túra keretében harminckilenc euróért megvásárolható, ami ár-érték arányban is korrekt. Külön mindent megvéve az idő is elmegy, mire megtaláljuk az első helyet, már nem marad két másikra, stb. Ráadásul rohanni sem kell, mert a fél nyolckor induló busszal fél tizenegyre ott lehet lenni, ahol segítenek is megtalálni, amit keresünk, és egy nem rohanós, de tartalmas nap után, este fél tizenegyre már vissza is ér Budapestre a busz.

Ha az utazást szabadság, vagy vizsga-okból később terveznénk, érdemes komolyan elgondolkodni a szilveszteri szállásfoglaláson. Életünk egyik legbulisabb szilveszterének nézhetünk elébe, ha Pozsonyt választjuk. Amellett, hogy Budapesttel ellentétben itt még találunk vidámparkot, ahol előre beállíthatjuk az év utolsó napjára a szükséges adrenalin-szintet, a városban ezen a napon a látottak alapján talán még nagyobb az élet, mint Budapesten. Művészeti és szórakoztató programokba botlik az ember, bármerre indul el, és ahogy szilveszterkor indul el valaki, botlik is. A Bratislava Tourist Board felmérése szerint, aki egyszer itt ünnepli az utolsó éjszakát és első hajnalt, az rendszeresen visszatér. 

És Pozsony is kártyázik, úgyhogy aki szeretne egy, kettő, vagy háromnapos tömegközlekedési bérletet, mellé úgy hatvan különböző kedvezménnyel , az olvasson utána a Bratislava Card-nak.

Pozsony tehát egy kiváló hely. Novemberben és decemberben legalábbis már elmondtuk, hogy miért, de ahogy kétszer ugyanabba a folyóba sem lehet lépni, kétszer ugyanabba a városba sem lehet menni. Tartogat még nekünk újdonságokat, amit František Stano előre is vetített, de ahogy ő sem, én sem szeretném lelőni a poént.

Tarnóczi Balázs