Télváró tippek - Üstökös forralt borral

Mielőtt felszolgálnám a Bőségszaru friss és ropogós tartalmát, egy – a megszokottnál kicsit hosszabb, de cserébe tőle eltérő bevezetéssel szeretnék kezdeni. Mostanság, költőien szólva nem igazán ragadtam pennát, a gép előtt azonban annál többet ültem, de, mint azt bizonyára láttátok, szintén nem cikkírás végett. Az ambíció ugyan meglett volna, de az egyetem közbeszólt. A tavalyi félévben nem hirdettek meg egy tárgyat, ami kellett az abszolváláshoz, így még egy szemeszterrel tovább élvezhetem a bölcsészek és ugyanígy járt sorstársaim, barátaim társaságát.

Forrás: Flickr

Tulajdonképpen a szenvedés sokkal élvezetesebb elfoglaltság közösen, mintha egyedül kellene átvészelnem az államvizsga körüli mizériát, de a szakdolgozatírás így is romboló hatással volt mind a szociális életemre, mind pedig a számítógépemmel folytatott egyéb írásos tevékenységeimre. Büszkén jelentem: a remekmű elkészült, és egy olyan élményt is köszönhetek neki, amit már régóta szerettünk volna átélni Balázzsal.

Történt ugyanis, hogy egy este annyira belelendültem életem eddig egyetlen fő alkotásába, hogy 23 órától egészen hajnali 4-ig egy helyben ülve, elszántan vizsgáltam a Provence-ról szóló filmekben megjelenő szimbólumokat, majd, ezt a görcsölő ujjaimmal vívott dicső harcot a Budapest határában élő gimnazisták szemével ébredési időben, tehát olyan 6 óra tájt egy időre abbahagytam. A fegyverszünet oka nem más volt, mint hogy felébresszem Balázst, aki aludt, mint a bunda, de gondoltam, nem bánná, ha egy régi vágyát váltanám valóra azzal, hogy együtt megnézzük a napkeltét. Egy hétemeletes lakóház legfelső szintje ugyan nem nyújtotta ugyanazt az élményt, mintha a természet lágy ölén gyönyörködtünk volna a felbukkanó égitest lilás-sárgás fényeiben, de a későn fekvőknek és a korán kelőknek is jó szívvel tudom ajánlani, hogy legalább egyszer szánjanak egy kis időt erre a csodás hajnali jelenségre. Bár a nyár nem most volt, és november lévén egyre gyakrabban járnak hideg idők, aki megteheti, pokrócba csavarva, egy pohár borral vagy bögre teával és egyéb hedonista cikkekkel felszerelkezve az erkélyről vagy teraszról is megtekintheti a Napkorong ébredését, csak legyen hozzá elég éber. A Duna partot most inkább nem javasolnám, de a tavasz beköszöntével majd lehet hódolni ennek a verziónak is.

Fotó: Andrási Zsolt

Ha már a jelenségeknél tartunk, november végén érkezik egy nemrégiben felfedezett üstökös, az ISON, és ha már naplemente, az égitest közvetlenül előtte, illetve napnyugta előtt lesz látható teljesen. Éjszaka ugyanis csak a csóvája fog tündökölni az égen – mivel a jelenség a Nap felszínétől csupán 1,2 millió kilométerre lesz (ami nagyon is kevés naptávolságnak számít), a feje eltűnik majd a szemünk elől, ezzel is kerülve a forrófejűséget. Aztán, hogy ne legyen annyira melege, kicsiny Földünk felé közeledik és decemberben már csak 65 millió kilométer távolságra lesz tőlünk. Nem kell megijedni, hisz semmilyen veszélyt nem jelent - ha másnap gyanúsan sok riportot adnának a tv-ben oda nem illő, szabályos körökről az országszerte fellelhető gabonaföldek egybefüggő mintázatában, akkor valószínűleg E.T próbált meg üzenni, mert nem találta a telefont -, viszont cserébe akár hónapokig megfigyelhetjük az égbolton elterülő üstökös-fényt.

Az ISON üstökös egy korábbi felvételen

Ez a Karácsonyi-Szilveszteri ünnepi időszakban talán még azt is kárpótolná, ha nem esne a hó, bár nem vagyok egy Aigner Szilárd, és nem is szeretném, hogy ne építhessünk Balázzsal egy szimpatikus hóembert szeretett albérletünk eddig még soha nem látogatott (de ami késik, nem múlik!) kertjében. Az ISON megéri a didergést még télen is, de a pokróc továbbra is adott, a sima koccintóst meg helyettesíthetjük narancsos, fűszeres forralt borral. Így már mindjárt másképp hangzik, nem igaz?

Hogy jó előre gondoljunk a meghitt pillanatra, mikor az üstökös-nézéshez megragadjuk a kedvenc bögrénket, íme a forralt bor receptje:

Húzd ki a dugót egy száraz, lehetőleg nem túl savas (tehát minőségi, amúgy is fontos apropóból készül) borral töltött üveg nyakából, és öntsd a tartalmát egy megfelelő méretű lábasba. Ízesítsd (ne a lábast, a tartalmát) 7 dkg cukorral, 2 rúd fahéjjal (a por nem ajánlott, néhány videó mesélhetne, miért), és 8 szem szegfűszeggel. Ragadd meg az edényt, és helyezd el a tűzhelyen, majd a benne lévő téli kiadású búfelejtőt és a hozzáadott ízfokozókat táncoltasd meg fakanállal, és hogy közel kerüljenek egymáshoz, melengesd őket egészen forrásig. Ne várjuk meg, hogy az összetevők közti szerelem vulkánként manifesztálódjon, különben a kapcsolat nem lesz jóízű, és végül mehet a szemétbe. Viszont, mint tudjuk, az apró dolgok megédesítik a mindennapokat, így ha további fűszeres élményre vágynánk, 4-5 karika naranccsal fokozhatjuk az ízeket. Ínyenceknek tanácsoljuk még a borsot, az lesz csak a sava borsa, valamint néhány csepp méz is megsokszorozza az íz-bomba robbanását az érzékekben. Ezt érdemes akkor belecsurgatni a vörös lélekmelegítőbe, amikor már állt egy keveset a tűzön. És ahogy néhány sorral feljebb monitorra vittem, kedvenc bögrénkbe kimerve indulhat is a téli üstökös-nézős romantikázás, mely nem csupán pénztárcakímélő, de hangulatos lehetőség a minőségi szórakozásra.

Burai Anna