A Nagy-Kevélység nem bűn

Ugrunk egyet az időben, egészen július 21-ére, ami egy, már korábban említetthez hasonló meleg vasárnapra esett. Mivel munkámból fakadóan egész nap ülök, hétvégére megérzem a kilométerhiányt, így akár meleg van, akár nem, hétvégén mindig mehetnékem támad. Ha pedig ez az igény párosul a természet-szeretetemmel, általában rövid úton fák sűrű árnyékában találjuk magunkat. Kedvenc túracélpontunk - vagy lehet, hogy inkább az enyém, és Anna csak a kaland kedvéért tart velem - a Pilis, minthogy jól megközelíthető, és salgótarjániként amúgy is vonzanak a megmászatlan hegyek.

A választás ez alkalommal a Nagy Kevélyre esett. Igazából nem ez volt az első alkalom, hogy ide készültünk, mert a csúcsot már korábban kinéztem az esztergomi buszról, és nagyjából be is tudtam határolni, hogy kell megközelíteni. A terv mégis meghiúsult, de ez már egy másik történet…A hegy lábát a hasonló megmérettetésre vállalkozók a Pilisborosjenő végállomással fémjelzett 840-es busszal érhetik el. A végállomástól végig a Szent István utcán a Patak utcáig kell haladni, majd jobbra fordulva, majd a Bor utcán elérjük a Szent Donát utcát. Erről a Viola közre térve, az utca végében lelhetünk rá arra a turista útvonalra, ami kiválóan jelzi az utat egészen az oromig. Ez a részletes leírás pusztán azért kellett, mert a településen egy táblát kivéve a viszonylag központban, nem jelzi semmi, hogy merre van az arra. Már maga az ösvény bejárata is csak onnan vált nyilvánvalóvá számunkra, hogy ez tényleg az, hogy kiszaladt rajta egy kissrác, és megkérdezte, hogy Pilisborosjenőn van-e már. Gondoltuk, nem az egész éjszaka bulizástól nem tudja, milyen településen van, mivel lehetett bruttó 10 éves, és az ábrázata is rendezettnek tűnt, így hallgattunk a megérzésünkre, és nekivágtunk a kaptatónak.

Panoráma 1.

A kaptatót ez esetben szó szerint kell értelmezni. Egy nagyjából - pihenőket beleszámolva - két órás út vezet fel a csúcsra, ami azért megizzasztott minket is. Anna a fájós térdével küzdötte fel magát, amiért arany fokozatú nap hőse érdemrenddel tüntettem ki. Maga a felfelé vezető út amúgy gyönyörű. Nem csak az út elején látható, észbontó házak látványa szemet gyönyörködtető, de később, a néhol sziklás vízmosásra emlékeztető ösvény, vagy a néhol feltűnő, az idő által kimart hegyfalak is. Az út közben viszont nem szabad a csodálkozástól elbambulni, mert könnyen Csobánkán lyukadhatunk ki, ha egyszer rossz fele vesszük az irányt. Mi természetesen nem tettük. Hogy más se tegye, mindenkinek javasolhatom, hogy figyelje a fehér alapon piros négyzet című minimalista alkotásokat a fák törzsén. Ha ebben a műremekben van szerencséje valakinek, biztos lehet, hogy jó fele tart. Feltéve, ha oda akart menni, és nem Budapestre, mert akkor az ellenkező irányba kell elindulni.

Panoráma 2.

Az út háromnegyedénél, egy viszonylag nagy kiszögelésnél álltunk meg egy nagyobb pihenőre. Itt új állapotban lévő, 8 személynek is kényelmes, fedeles sörpadok vártak minket, és ha vittünk volna szalonnát-kolbászt, a tűzrakó helynél meg is süthettük volna. Igazából kiváló célpont olyanoknak, akik szeretnének egy görbe estét gyönyörű panorámával, mert egy hálózsákban el lehet aludni mellette ennyi embernek, de megkockáztatom, két sátor is elférne. Mi csak szendvicseztünk, és limonádéztunk, de abban a melegben többet nem is mertünk volna enni.

Panoráma 3.

Végül, egy 20 perc után álltunk tovább a már szinte karnyújtásnyira (egy szűk fél órás karnyújtásnyira) lévő hegytetőhöz. Ahogy felértünk, és megláttuk a teljes panorámát, Annán, akit eléggé megviselt a felfele út, végre megláttam, hogy tényleg örül, hogy kijöttünk, amitől nekem is kisütött a nap, na nem mintha amúgy nem tűzött volna. Szinte elláttunk Szolnokig. Gyönyörű időnk volt, és semmi nem állt a látóhatár útjába. A pesti oldal felé, ha elég ideig néztük, olyan volt, mintha egy hatalmas tenger borítaná a földet, amiből helyenként házak nőnek ki. Gyakorlatilag csak a Gellért-hegy és a Fehér-hegy által betakart részét nem láttuk a városnak. Leírhatatlan látvány volt. Pokrócon elheveredve, kekszet majszolgatva, bárányfelhőt bodorítva pihengettünk még egy jó darabig, filozofáltunk, jövőt tervezgettünk, de mindenekfelett boldogok voltunk, mindezt mindenek felett.

Panoráma 4.

Mivel a Nagy Kevély hét, nem csak lyuk méretű barlangot is rejt, úgy érzem, fogunk mi még az ő utcájában járni, de a panoráma is vissza fog várni minket, ahogy mindenkit, aki éhezi a szépet.

Tarnóczi Balázs

A héten átléptük az 1000-es látogatottságot, és közelítünk a 2000-hez! Köszönjük!