Harmadik napunk szomorkásan indult. Mármint időjárásilag.
Már előző este belógatta az eső a lábát, de reggelre kijelenthetjük, hogy
rendesen lóbálta. Ez azonban nem törhette kedvünket, hiszen a Júlia-Alpok
lábánál nem szabad meglepődni azon, ha egy nap hosszas esőzéssel indul. Felkaptuk
hát a bőröndöket, és nekiiramodtunk a buszpályaudvarnak. A sofőrtől próbált
jegyvétel ismét bevált, így fővárosi tartózkodásunk során utazásainkat 100%-ig
a ljubljanai tömegközlekedési vállalat szponzorálta, amit ezúton is köszönünk.
A pályaudvaron a pénztáros hölggyel nagyon nehéz volt
megértetni, hogy Bledbe szeretnénk menni, azt pedig egyenesen lehetetlennek
tűnt, hogy nem a drágább jegyet kérnénk, annak ellenére, hogy turisták vagyunk.
A busz viszonylag korán indult, amit pusztán a jó időzítésnek köszönhettünk,
ugyanis nem voltak túl gyakoriak a járatok aznap sem, holott egy teljesen
átlagos hétköznapról, és Szlovénia turisztikailag egyik legfrekventáltabb
régiójáról beszélünk. Mindenesetre Kranj-on keresztül - ami szintén megért volna
egy megállót, hiszen gyönyörű, történelmi belvárosában minimum egy séta
kihagyhatatlan, de szerettem volna, ha minél több időnk marad a lenyűgöző
Bled-re – „elérkeztünk úti célunk végére sikerült a terv, vége egy kalandnak,
mondja apa most.” (Tudósok - Apa kocsit hajt).
Amikor leszálltunk, még mindig
esett, és tudtuk, a szállásunk legalább fél óra gyalog útra van. Bementünk a
turista-infó központba (ami a megállóban van), és útbaigazítást kértünk.
Meglepetésünkre az eddig tapasztaltak közül a legkedvesebb fogadtatásban volt
részünk. Amikor megkérdeztük, hogy jutunk el legegyszerűbben Zasip-ba, ahol a
szállásunkat, az Apartments Vesnát találjuk, válasz „helyett” felhívták nekünk
a szállásadónkat, aki, ahogy meghallotta, hogy ott állunk az esőben, kijött
értünk kocsival, és egy vasat sem kért érte. Megszólalni nem tudtunk a
döbbenettől. Orchidea a fürdőben. Igazi figyelmesség! |
A szálláson talán a világ legnagyobb zuhanyzója, mindenhol
virágok, tiszta étkészlet, tálak, vízmelegítő bekészítve, hatalmas ágy,
visszafogott, kedves design. És ezt olyan 14.000 Ft-ért, félórányi sétára két
természeti ékkőtől, a bledi tótól, a másik irányba pedig a Vintgar-szorostól,
ami egy napot is megérdemelne, ezért hagytuk legközelebbre. Fontos megjegyezni:
Soha ne akarjunk mindent egyszerre megnézni! Lehet, hogy úgy gondoljuk, most
van alkalmunk, vagy most jöttek össze úgy a dolgok, de inkább élvezzük ki azt
az egy-két kiválasztott elemet, és ne legyünk mohók, mert akkor mindenből csak
egy villanás marad meg, úgy meg semmi értelme. Mindig kell hagyni valamit, ami miatt
később is vissza akarunk menni, hogy megmaradjon a hely varázsa.
Apartments Vesna - 10/10 pont! |
Miután megebédeltünk, rövid felfedezőútra indultunk. Mivel
még mindig esett, úgy gondoltuk, teszünk egy próbát, és esernyővel, dacosan
nekivágunk a pusztának, és, ha az eső látja, hogy nem különösebben zavartatjuk
magunkat, rájön, hogy nincs értelme esnie. Mire a sétánk közepén jártunk, az
eső rendre el is állt. Ennek örömére visszaszaladtunk pár holmiért még a
szállásra, és nekivágtunk Bled-nek az egyre ragyogóbb napsütésben. Amit akkor még
nem tudtunk, hogy a hosszabbik utat választottuk, de olyan szép tájakon
jártunk, hogy ez sem verte le a kedvünket.
Már ahogy a várat megláttuk az
ormon, elállt a lélegzetünk, de akkor kiértünk a tó partjára és szembe találtuk
magunkat azzal a csepp szigettel, rajta a templommal, és egyenesen elolvadtunk
a látványtól. Átsétáltunk a tó túlpartjára, ugyanis a falu felőli oldalon saját
csónakot csak szállodai vendégek bérelhetnek, mi pedig inkább rászántuk a
pénzt, de nem akartunk turistacsoporttal menni. Az út előtt megittunk még egy
cappuchinot egy teraszos hely emeletén, fenséges panorámával az oldalunkon.
Ugyan hozzászoktunk, hogy ez a hely tele van meglepetésekkel, de amikor a
pultos magyarul válaszolt egyik-másik kérdésemre, még én is néztem, mint hal a
szatyorban. A bácsi ugyanis olyan régóta pultos ott, hogy lassan minden gyakori
arra járó turista nyelvét megtanulja alapszinten. Felocsúdva a meglepetésből
beszaladtunk a szomszédos Merkatorba felszerelkezni pár szlovén édességgel és
egy üveg borral (biztos, ami biztos).
Kibéreltünk egy csónakot, és elkezdtünk
beevezni. Az már más kérdés, hogy beletelt negyed órába, mire rájöttem, hogy
rossz technikával evezek, de a tó közepén végtelen idillben rendeztünk egy
pikniket. Ez ugyan olyan jó volt, hogy túl is mutatott a kellemes fogalmán, de
el is ment vele annyi idő, hogy mire kiértünk a szigetre, csak
térültünk-fordultunk, és jönnünk kellett, hogy ne kelljen egy extra órát
kifizetni a csónakbérlésre. Kint a szigeten így nem sok időt töltöttünk, azt
viszont tartalmasan. Kicsit szertartásosra vettük a dolgot, ha már templomnál
jártunk, ami annyit tesz esetünkben, hogy csókolóztunk az összes „kötelező”
helyen, beleértve a kegyhelyen kívül a boltíves kiszögellést, a hatalmas lépcsősort,
és mindkét oldal felőli partot is. Az egész hely atmoszférája alapjában annyira
magával ragadó és romantikus, hogy ezeket muszáj a „kötelező” jelzővel
illetnem.
Miután visszaeveztünk a nagyobb méretű szárazföldre, a
szállás felé vettük az irányt, azonban útközben nem bírtuk ki, hogy ne tartsunk
egy megállót a szalmabálákon Zasip és Bled között. Osztrák szokáshoz híven
Szlovéniában is vastag fóliába zsákolják a szalmát. Ezt kihasználva ültünk mi
ki a megmaradt nyalánkságainkkal és borunkkal megnézni a naplementét.
Esőnek
már nyoma se volt (pláne, miután feltöröltem a báláról egy zsebkendővel azt a
pár cseppet is), a szél se fújt. A távolban naplemente, kevés felhővel, esztétikusan,
épp nem giccsesen, előtte szilaj, erdei táj, ami mégis rendben van, és nem csak
nyugalmat, de biztonságot is áraszt. Mikor visszaértünk a szállásra, még
torpedóztunk (igen, a klasszikus társasjáték) egyet a nosztalgia jegyében, mielőtt
eltettük volna magunkat másnapra. Nagy útra készültünk, hiszen délutánra Piran-ba
kellett érnünk, ahol a tengerparti estében nagy dolgok történtek, de ekkor ezt Anna
még nem is sejtette.
Tarnóczi Balázs
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése