Pár
hete nálunk járt húgom, és együtt főztünk ebédre. Kíváncsiak voltunk, ő milyen
ötlettel rukkol elő, így a választást rá bíztuk, és jól is tettük, mivel
egészen új dolgokat próbáltunk ki. Ezekből szemezgetünk most egy bőséges ebédrevalónyit.
Viszonylag egyszerű és nagyon finom.
Első
fogásnak vegyünk egy gyomor-előkészítő levest, egy egyszerű hagyma-krémlevest.
Nem kell hozzá nagybevásárlás, és mégis egy tápláló, egészséges, nem utolsó
sorban pedig finom. Sok embernek egyszerűen nem jut eszébe magának csinálni,
pedig a hozzávalók szinte mindig fellelhetők egy általános konyhában.
Ezek 1
fej vörös hagyma, 6-7 gerezd fokhagyma, de inkább 7, ha szeretjük, márpedig
szeretjük, nagyon minimál liszt (egy suhintásnyi), 3 deci tej (vagy amennyi a
reggeli kávé után a dobozban maradt), ugyanennyi víz (vagy, ha a dobozban
kevesebb maradt a tejből, akkor még annyi), és egy húsleveskocka. Ha ismerjük,
hogy milyen fűszerekből áll a húsleveskocka, és megvannak otthon a fűszerek,
természetesen magunknak is elő lehet állítani. Nem árt továbbá, ha van otthon
valamilyen zsiradékunk, már csak azért sem, mert az is fog kelleni. Lehet ez
olaj is, vagy más is, de semmiképp se adagolás közben gondoljuk meg magunkat.
 |
| Későn kapcsoltunk, hogy le kellene fotózni, de ez is csak azt bizonyítja, milyen finom! |
Az
ügymenet a következő:
A hagymáról először eltávolítjuk az energiapajzsot, majd
a védtelenné vált zöldség egyik felét megfosztjuk a másiktól. Ezután rusztikus
szeletekre aprítjuk vagy az egyiket, vagy a másikat. Amelyiket sértetlenül
hagytuk, sértsük meg azzal, hogy az előzővel ellentétben brutálisan apróra
vágjuk. Utóbbiként teszünk a szintén megpucolt fokhagymákkal is. A martalékokat
helyezzük el a már előre megmelegített növényi eredetű zsírban, és
szaunáztassuk addig, amíg úgy nem dönt a zsűri, hogy megpirult (nem megégett).
Ekkor ijesszük meg a suhintásnyi liszttel, de lehetőleg úgy suhintsunk, hogy az
befedje az izzadt kis hagymákat. Ha a liszt elfedte a pirulmányt, gyorsan kell
cselekedni, különben a liszt keserűséget fog okozni az egész levesnek. Septibe
kavarunk rajta egyet, majd rázúdítjuk a jó előrelátóan kikészített tejet és vizet.
A sorrend mindegy, lényeg, hogy benne legyen. Innen indul a fűszerezés, amit letudhatunk
a leveskockával is, hozzá is adhatunk még borsot, erős paprikát, köményt, stb, de
ahány ház, annyi baj legyen. Végezetül sűrűsödésig, rottyanásig főzzük, és
széles mosollyal tálaljuk.
(A fenti bekezdést a Google blogmotorjának a hibájából kifolyólag láthatjátok balra zártban)
Főfogás
gyanánt egy olyan étel kerül a terítékre, ami azelőtt nem volt ott. Sokan nem
ismerik a pupsas névre hallgató étket. Én is így voltam ezzel, amíg meg nem
mutatta a hugi, és azóta már több alkalommal is finom és tartalmas étekként
szolgált. A hozzávalók nagy része X változó, azaz bármi mással lehet
helyettesíteni.
 |
| Pupusas, ahogy mi készítjük |
Amire
viszont épül, és emellől nem lehet tágítani: 60 deka liszt, két teáskanál
sütőpor, 1 teáskanál só, 1 teáskanál olaj, 2,4 deci víz. Aki látott már
receptet életében, rájöhetett, hogy ez egy tészta alap. Minthogy tészta alap, a
feladat magától értetődik, össze kell gyúrni, amíg tésztát nem kapunk. Ezután
jön az X fázis, amikor az egyetlen kötöttség, hogy a masszából igazi, tanyasi
tojás méretű (a tesco-s, sparos, stb. tojás kétszerese) cafatokat szaggatunk,
mint a leláncolt Prometheus szívéből a varjak, és ezekből sodrófával A5-ös
írólapot készítünk. Ebbe már az kerül, ami a jó ízlésünkbe belefér. Optimális a
tejfölös-hagymás-soknkás-sajtos töltelék, legalább is mi ezzel töltöttük, de
itt tényleg el lehet ereszteni a fantáziát, csak ne felejtsük el, hogy egy sós
tésztáról van szó, tehát lekvárral lehet, hogy furcsa lesz. A tölteléket
igyekezzük középre pozícionálni, ugyanis a következő mozdulattal félbehajtjuk a
rajzlapot, és tűzőgép-szerű mozdulatsorral egybetessékeljük a széleit. Ez fogja
megakadályozni, hogy a töltelék kifolyjon, így nem hátrány, ha pontosak vagyunk.
A kész batyukat á la natur sütjük meg tepsiben. Semmi olaj semmi zsír, csak forróság.
Viszonylag hamar megpirul egyik-másik oldala, ezért néha tartsuk oda a másik
arcát is. Érezni fogjuk, ha kész.
 |
| Díszítési javallat: tejfölből sosem elég |
A
pupusas mellé bármilyen hús, vagy pirított zöldség megteszi, de az sem baj, ha
magában majszoljuk, mert amilyen laktató, egy ember egy nagyobbal jól lakik egy
leves után. Mi kisebbeket dobtunk össze, mellé pedig tejben pácolt, bazsalikomos-oregánós
pulyka-falatokat ettünk, amiket egy különleges alkalomból kapott szarvasgomba
olajjal hintettünk meg. Legalább olyan jó étvágyat kívánok hozzá, mint
amilyennel mi fogyasztottunk!
Tarnóczi Balázs
(Tarnóczi Anna ötletei alapján)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése